Élvezte az utat és végig énekelt egészen addig, ameddig a városba nem érve meglátta a hatalmas plakátot a Spyair koncertről. Hatalmas betűkkel volt rajta, hogy közel két hétig lesznek Tokyo-ban, de előtte ma este Nagoya-ban kezdenek és eltökélte még indulás előtt, hogy mindegyiken ott lesz, nem számít hol tartják. Az egyik pizzázónál álltak meg, hogy vehessenek némi kaját. A kocsiban maradt és élvezte a zenét. Kinézett az ablakon, türelmetlenül várta a nagybátyját és ekkor megakadt a szeme valamin. Épp abból a kajáldából jött ki a Spyair, ahová bácsikája bement és amikor tekintete összeakadt Ike-ével, elállt a lélegzete.
Hosszú percekig csak bámulták egymást, és szinte izzott körülöttük a levegő. Valahányszor a koncerten az első sorban tombolt úgy érezte a fiú csak neki énekelt és végig tartották a szemkontaktust. Minden lelassult körülöttük, csupán szívének heves zakatolását hallotta és észre sem vette, hogy bácsikája közben beszállt a kocsiba, csak a motor beindulásakor tért magához és elkapta tekintetét a fiúról.
Mielőtt még elindultak volna, elsuttogta a telefonszámát. Meglepetten vette észre, hogy Ike elővette a mobilját, beleírt valamit és elmosolyodott. Alig lépett be a házba, máris pittyegni kezdett a telefonja. Üzenetet kapott, de a szám ismeretlen volt.
" Remélem az esti koncerten ott leszel. Szeretettel: Ike."
Nem válaszolt az üzenetre, annyit mindenesetre tudott, hogy a fiú várni fogja és csak remélni tudta, hogy mindent elkövet, hogy a közelébe kerülhessen. Estig még volt bőven idő, így az ebéd után szinte azonnal lefeküdt aludni, a fülében dübörgött a csapat zenéje. Ahogy álomba merült, azonnal egy hatalmas helyiségben találta magát, egy színpad előtt állt, a fiúk zászlója volt a háttérben a logo a hangszereken.
A színpad nem a szokásos kordonnal elkerített fajta volt. A rajongók szinte testközelben lehettek a fiúkhoz és legnagyobb örömére a színpadnak nyomták pont ott, ahol éppen Ike állt. Azonnal észrevette és megragadta a kezét, és csak ritkán hagyta ott és mikor visszatért, gyakran ért hozzá vagy hajolt le hozzá.
Megállíthatatlanul tombolt Ike-vel a zenére és végigüvöltötte a dalt. Mikor vége lett a számnak, a fiú nem engedte el a kezét, sőt a tömegen keresztül húzta magával, nem számított, hogy kiken vagy miken keresztül. A következő pillanatban hirtelen magához rántotta, és a falnál kötöttek ki, de amikor közel hajolt hozzá, arra ébredt, hogy valaki keltegeti.
Mikor felnézett, kikerekedtek a szemei, mert a legszebb álmából felkeltőben Kai-t ismerte fel. Riadtan ült fel az ágyában és bosszúsan fújt egyet, mikor a fiú kiszedte a füléből a fülhallgatót, ezzel is megfosztva őt képletesen Ike-től.
- Jongin, te mit keresel itt? - kérdezte álmosan a fiút.
- Utánad jöttem. - válaszolta. - Ne menj el a koncertre.
A beszélgetésüket nagybátyja zavarta meg és közölte, hogy ideje indulni, ha időben akar odaérni a koncertre. Gondolkodás nélkül lezuhanyozott, felöltözött, majd lerohant az emeletről és bepattant a kocsiba. Izgatottan várta a pillanatot, mikor végre találkozhat a Spyair tagjaival és ezt még Kai sem ronthatta el. Amint az állomásra értek, megvette a jegyét Japán leggyorsabb vonatára és némi búcsúzkodás után már felszállt, elfoglalta a helyét és a zenéjükre teljesen ellazult.
Mire feleszmélt, már Nagoya utcáin sétált a koncert helyszíne felé, fülében ordított a zene. Még néhány perc múlva meg is találta a színpadot, ami előtt lassan kezdtek gyülekezni az emberek. Szokásához híven az első sorban állt és pont ott, ahol Ike általában sokat szokott időzni.
Eközben Ike idegesen pásztázza végig az egyre jobban gyűlő tömeget, keresve a lányt, hátha mégis megjelenik, de eddig semmi nyoma nem volt. Elkeseredetten sóhajtott egyet, majd megrázta magát és készült a hamarosan kezdődő koncertjükre, pedig egyetlen porcikája sem kívánta, pláne úgy nem, hogy a lánynak semmi nyoma sem volt.
Előkapta a telefonját és megnézte, nem-e kapott üzenetet vagy hívta valaki, de csalódnia kellett. Végül nagy nehezen eljött a pillanat, amikor a színpadra vonultak, mindenki elfoglalta a helyét, kezébe vette a hangszerét, a mikrofont és elindult az első dal. Szemeivel a közönséget pasztázta és rögtön előtte az első sorban megpillantotta a lányt, aki miatt különösen élvezte a koncertjeiket.
Csak mosolyogni tudott, mikor Ike szemei megakadtak rajta és csak remélte, hogy egyszer személyesen is megismerheti őt. Sikítani kezdett, mikor az OVER csendült fel és tombolt rá, nem érdekelte ki látja vagy kinek mi a véleménye róla. Jól érezte magát és Ike-vel együtt üvöltött a zenére.
A dal utáni pár perces beszéd is megnevettette. A fiúk hálásak voltak mindenkinek, akik elmentek tombolni a koncertre és megköszönték azt a hatalmas szeretetet, ami feléjük irányul. Az, hogy Ike meghatódott kicsit, benne is megmozgatott valamit és mikor hergelte a tömeget, sikítozott velük együtt. A koncert lassan a végéhez érkezett és egyre jobban fogytak a dalok is.
Amint a koncert véget ért, a rajongók mind a csapathoz mentek és láthatóan vártak valamire. Egy darabig nézte az oda gyülekező lányokat, majd kíváncsiságától vezérelve megállította az egyiket. - Ne haragudj, de a többiek mire várnak?
- A tagok koncert után kiválasztanak néhány lányt, akiket elvisznek az after party-ra. - válaszolta.
- Ha mákod van, még együtt is töltheted az éjszakát az egyikkel. - csatlakozott be egy másik.
A mondattól teljesen ledermedt. Az nem lehet, hogy aki erőt adott neki hónapokkal ezelőttről, most kiderül, hogy egy semmirekellő szemétláda és pontosan olyan úgy használja ki a lányokat, mint ahogy a rock sztárok szokták. Nem! Ő biztos nem ilyen! lehetetlen!
Mire feleszmélt, már mindenki választott magának valakit, egyedül Ike volt, aki mellett még nem volt senki. Nem is gondolkozott, egyszerűen elindult és nem törődve semmivel a telefonját kezdte nyomkodni, hogy megtudja mikor indul legközelebb vonat vissza Tokyo-ba. A fülében dübörgött a zene, így pedig sikerült kizárni a külvilágot.
Ike a lányokat pásztázta, de nem látta közöttük a lányt, akárhogy is szerette volna. A rajongók türelmetlenül várták, hogy végre válasszon magának valakit, de ő inkább csak visszament a színpadra, hogy lássa merre járhat a lány, de nem volt szerencséje, mert hűlt helye volt, csupán csak az illatát érezte.
Elkeseredetten fújta ki a levegőt, ami korábban a tüdejébe szorult, majd visszament a többiekhez és bocsánatot kért a rajongóktól, hogy ma nem fog választani.
- Még mindig azt a csajt akarod? - kérdezte Uz tőle és ő csak bólintani tudott a kérdésre.
- Mi miatt ragaszkodsz hozzá ennyire? Mi van benne, ami a többi lányban nincs meg? - szállt be a kérdezősködésbe Momiken is.
- Különleges lány. - válaszolta egyszerűen a többieknek.
- Ez így nem lesz jó. - folytatta Uz. - Csak azért nem viszel magaddal csajt, mert az aki után megesz a fene eltűnt.
- Jaj, hagyjátok már! - kelt a védelmére Kenta. - Ő tudja neki ki kell. - kacsintott rá. - Menj és keresd meg.
Amint a barátja kimondta a mondatot, a lány akkor ment el tőlük nem is olyan messze. Nem állhatta útját semmi, gond nélkül ugrotta át a kordonokat és más útjába kerülő dolgokat, míg végül utol nem érte, de bárhogy is szólítgatta, nem válaszolt. Végül feladta és elé futott, hogy megállítsa és ekkor végre ránézett. Gyorsan kikapta a fülest a füléből és ránézett.
- Szia. - köszönt neki.
- Szia. - tette ő is ugyanezt.
- Nincs kedved csatlakozni hozzánk az after party-ra? Csak eszünk valamit.
Jan-nek nagyot kellett nyelnie, hisz itt a lehetőség, hogy megismerkedhessen Ike-vel, de ugyanakkor az lebegett a szeme előtt, amit korábban a két lány mondott neki róluk. Hirtelen nem tudta mit válaszoljon neki. Égett benne a vágy, hogy igent mondjon.....
---------------------------------------------------
Vajon mit fog válaszolni a fiúnak??? Mi történik, ha mégis igent mond és mi, ha nemet? A következő részben kiderül ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése