2014. augusztus 15., péntek

2.rész

Ike csillogó szemekkel és türelmetlenül várta a válaszát, de egyetlen épkézláb mondat nem jött ki a torkán. Addig morfondírozott, míg végül bólintott egyet, mert nem bízott a hangjában. A fiú elmosolyodott, megfogta a kezét és elindultak vissza a többiekhez, akik körül még mindig ott voltak a rá várakozó lányok, remélve, hogy nem találta meg azt, akit keresett.

A többiek elmosolyodtak, majd oldalukon a többi szerencsés lánnyal elindultak egy olyan helyre, ahol mindenfélét lehetett csinálni, a karaoketól kezdve az iváson át az evésig és akik akartak félre is vonulhattak. Először leültek enni, az asztal tele volt minden jóval, levesekkel, tésztákkal, húsokkal és zöldségekkel, de pont annyival, amennyivel mind jól lakhatnak. Nagyon jól szórakoztak, és nem gondolta volna, hogy a fiúknak nagyon jó a humoruk és közvetlenek.

Az egész beszélgetés során oldott volt a hangulat, de a többi lány csak ostobaságokról fecsegett és faggatta őket, míg ő bekapcsolódott a beszélgetésbe és egész jól elvolt a fiúkkal. Akárhányszor a mellette ülő Ike-re nézett, ő mindig csillogó szemekkel nézett rá és itta minden szavát és akkor sem változott semmi, mikor a szerelmi életéről faggatták.

- Mi a helyzet a pasikkal? - kérdezte váratlanul Uz, de valójában cseppet sem lepte meg.

- Mármint? - kérdezett vissza, mert nem tudta mit is akar kihozni belőle a fiú.

- Van pasid? - pontosította a kérdését Uz.

Kicsit el kellett gondolkodnia, hisz az sem igaz, hogy nincs és az sem, hogy van. - Hmmmm.... - hümmögött. - Ahogy vesszük.

- Az mit takar? - folytatta tovább.

- Azt, hogy nincs komoly kapcsolatom. - kortyolt utána bele a sörébe, majd folytatta. - 

Momiken kicsit gyanúsnak tűnt neki és tudta, hogy intimebb kérdést fog feltenni, mint a másik. - Olyan sincs, akivel együtt töltöd az éjszakát?

- De igen, ha mindketten akarjuk. - válaszolta.


- Mi miatt döntöttél úgy, hogy nem akarsz pasit? - csatlakozott be végül Kenta is.


- Volt egy vőlegényem, de rossz vége lett. - próbálta rövidre zárni, de a fiúk nem hagyták.


- Megcsalt? - kérdezte Enzel, ezzel is belépve a beszélgetésbe.

Itt nagyot kellett nyelnie és bárhogy is próbálta elrejteni a fájdalmát, nem sikerült, végül belátta, hogy jobb lesz, ha elmondja nekik az igazat. - Meghalt.

- Sajnálom. - nézett rá Ike és a derekára fonta a karjait.

- Ugyan. - próbált mosolyogni. - Már évekkel ezelőtt történt. - Jobbnak látta, ha témát váltanak, hisz senkinek sem lenne jó, ha kiakadna. - Veletek mi a helyzet? Hogy álltok a csajokkal?

- Egyikünknek sincs komoly kapcsolata. - válaszolt mindenki helyett Ike. 

A desszert után a fiúk szépen lassan eltünedeztek egy-egy privát szobába a lányokkal és ő kettesben maradt Ike-vel. Szíve a torkában dobogott és ezen az sem változtatott, hogy Ike csillogó szemekkel nézett rá és furcsa mód az a védekezési mechanizmus, ami mindig előjön, ha egy ismeretlen sráccal van együtt nem jött elő.

Gyönyörű barna szemei teljesen rabul ejtették és nem akarták elengedni. Gyomrában pillangók repkedtek, mikor közelebb hajolt hozzá, egyik kezével megragadta a tarkóját, majd puha ajkak értek az övéhez. Először finoman ízlelgették egymás ajkait, de hamar elmélyítették a csókot, nyelveik vad csatát vívták.

Érezte, hogy lassan, de biztosan haladnak afelé, ami még túl korai lenne és nem akart egy újabb strigula lenni Ike listáján. Ijedten vált el tőle, pedig minden porcikája azt súgta menjen tovább. Amint kezdett magához térni, összeszedte magát, majd előkapta a telefonját és mikor meglátta az időt, azt hitte elájul. Ijedten kapkodta össze magát, majd Ike-vel az oldalán elindult az állomásra.

Mikor kiértek, még volt tíz percük a búcsúzkodásra és akárhányszor Ike hozzáért, nem akart elmenni, legalábbis nem úgy, hogy nincsenek együtt. Ajkaik összeértek, mikor a fiú magához húzta és neki nyomta a falnak, hogy senki se láthassa őket.

- Maradj velem. - Ike vággyal teli suttogása csak olaj volt a tűzre.

- Nem lehet. - lehelte a fiú ajkaira és tudta, hogy a fiú olvas benne.

- Holnaptól két héten keresztül Tokyo-ban koncertezünk.

- Ott leszek. - nyögi halkan, mire a fiú ismét ajkaira tapad.

Ahogy Ike teljesen neki préselődött, ruhán keresztül megérezte cseppet sem kicsi merevségét és szinte automatikusan belenyögött a csókba, ami egyetlen pillanatra sem szakadt meg addig, ameddig hatalmasat nem dudált a közeledő vonat, mielőtt megérkezett volna. Kelletlenül váltak el egymástól, hisz másra sem vágytak, mint hogy együtt lehessenek. Még egy utolsó csók után elindult és beszállt a vonatba, de nem mert Ike-re nézni, mert félt, hogy leszállna és megadná neki, amit mindketten akarnak. 

Mikor megérkezett Tokyo-ba, Kai és a bácsikája várták az állomáson. Most egyáltalán nem volt szüksége a fiú féltékenységére, pláne, hogy szinte semmi sem történt közte és Ike közt.

Miután kiszálltak, felviharzott az emeletre és igyekezett minél hamarabb az ágyába kerülni, hogy ismét Ike-vel lehessen, de Kai megállította, majd behúzta a szobájába és bezárta az ajtót és neki támaszkodott.

- Mit akarsz, Jongin? - kérdezte, mert az elméjére települt rózsaszín köd miatt most nem volt kedve találgatni.

A fiú közelebb ment hozzá, kezeivel az arcát simogatta, szemeivel pedig az arcát fürkészte. - Mi történik velünk, Noona? Régebben szerettél velem lenni, de más lettél, mióta azokkal a pasikkal foglalkozol.

- Jongin. - suttogta reszkető hanggal, mert a vágy teljesen elvette az eszét és a fiú simogatása sem segített neki sokat.

- Tudod, én sem vagyok fából. - suttogta ajkaira, amitől azt hitte menten megőrül. - Őrülten kívánlak és ezen semmi sem változtat. - rekedtes hangja csak még jobban feltüzelte és muszáj volt hangosan nyögnie egyet, mikor jobb keze belecsúszott a bugyijába, hogy egyik ujjával körkörösen masszírozhassa a csiklóját.

Kim Jongin ehhez nagyon értett. Valahányszor csak hozzáért, mindig ezt váltotta ki belőle és a szex is őrjítően jó volt vele. Hirtelen puha ajkak simultak az övére, egy nyelv kért bebocsátást a szájába, amit gondolkodás nélkül megadott. Először csak lágyan válaszolt vissza az ajánlatra, majd amikor a fiú egyre közelebb sodorta a kielégülés felé, vadul csókolta és cseppet sem fogta vissza magát.

- Szeretnél így elmenni? - morogta Kai, miután elvált ajkaitól. Nem tudott válaszolni, de sikerült megráznia a fejét, hiszen a hangjában cseppet sem bízott. - Nem? - kérdezett vissza. - Ahogy akarod.

Jan nem tudta eldönteni, hogy megkönnyebbült vagy csalódott volt, hogy az ujjak elhagyták a testét, mindenesetre nem tetszett neki, hogy nem hagyta, hogy ott hagyja és átmenjen a szobájába. A következő pillanatban két kéz ragadta meg először a felsőjét és rángatta le róla, majd a nadrágját és a melltartóját. Még mellei ki sem szabadultak rendesen, de egyiken máris megállapodott a szája, nyelvével vadul körözgetett egyik bimbóján, amitől fel kellett nyögnie.

Jongin szája nagyot cuppanva vált el a mellétől és nem sokra rá vissza is tért ajkaira olyan reszketést keltve benne, amilyet eddig még soha. A csók hamar megszakadt, de nem nyitotta ki a szemeit, csak várta a fiú következő lépését. Hallotta, hogy feltép valamit, majd kis idő múlva lerángatta róla a bugyiját. Két kar fonódott a derekára és emelte fel, majd a fiú ölében találta magát. Jóleső feszítő érzés kerítette hatalmába és a falhoz szorítva hátra vetette a fejét, már amennyire lehetséges volt abban a helyzetben.

- Jongin. - suttogta, mikor kipattantak a szemei és realizálódott benne, hogy belé hatolt.

- Sshhhh. - susogta le. - Csak lazíts. - a mondat után szinte azonnal mozogni kezdett, ezzel is megakadályozva, hogy meggondolja magát.

Jan válasza nem volt több folyamatos nyöszörgésnél és esetenkénti nyögéseknél, mert érezte, hogy hamarosan el fog élvezni. Ujjai Kai húsába vájtak a hátán. Erőt vett magán és végre megszólalt. - Erősebben. - Kérését azonnal teljesítették. Sokkal erősebben lökte magát egyre mélyebbre, de még ez is kevés volt. - Méééég!

- Bassza meg! -sziszegett Jongin. 

Annyira elmerült a kéjben, hogy csak annyit érzett, hogy eltávolodtak a faltól, majd elindultak valamerre, de nem tudta hová, végül Kai valahova lefekteti. A következő pillanatban két kéz markolt rá a combjára és húzta közelebb, hogy még jobban hozzáférhessen és mélyebbre hatolhasson. Az érzéstől hátra vetette a fejét és halk nyögések szakadtak fel ajkairól, mikor végre erősebb és gyorsabb lökésekkel ostromolta.

Testét lassan elöntötte a forróság és reszketni kezdett, de Jongin megállt éppen csak néhány lökésre az ő elélvezése előtt. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni és hiába próbált mozogni, a fiú lenyomta az ágyra és szorosan ott is tartotta, ezzel megakadályozva, hogy elmenjen. 

- Jongin... - nyögte kétségbeesetten remélve ezzel elérve, hogy megkegyelmezzen neki.

- Még nem... - zihálta és próbálta magát ehhez tartani.

A folyamatos nyöszörgés és mocorgás végül megtette hatását, mert a fiú még közelebb húzta magához, megemelte, hogy egy párnát tehessen a csípője alá, majd végre mozogni kezdett. A tempó lassú volt, de kellően elég ahhoz, hogy ne nyöszörögjön tovább. Az egyik kéz, ami a csípőjén volt lassan lejjebb csúszott a belső combjára, majd a szeméremdombjára és egy ujj simult a csiklójára. Válaszként hátra vetette a fejét és egy félig elfojtott nyögés szakadt ki ajkai közül, mikor keményebb lökésekre váltott.

A mód, ahogy haladtak előre könnyen elárulta, hogy egyikük sem bírja már sokáig. Lassan, lépésről-lépésre jutottak el a gyönyör kapujáig. Gyönyörhullám söpört végig a testén, a nyögések még hangosabbak lettek, majd mindketten fáradtan terültek el az ágyon. Nehézkesnek érezte a testét és Kai is rajta feküdt, de mégis különösen kényelmes volt minden. Annyira, hogy alig tudta nyitva tartani a szemeit.

2014. augusztus 8., péntek

1.rész

Japán... Végre megérkezett. Épp az egyik ott élő családtagjával van úton "hazafelé". Szótlanul ül a kocsiban, csak nézi a tájat és csak az esti koncerten jár az esze, amikor végre ismét láthatja a Spyair-t, ahogy fantasztikus légkört varázsolnak a színpadra. Valahányszor csak erre gondolt, összeszorult a gyomra és izzadni kezdett a tenyere. A táskájáért nyúlt, hogy kivegye az i-podját és hallhassa Ike-t, de legnagyobb meglepetésére dübörögve szólalt meg a kocsiban. Szemei azonnal csillogni kezdtek és a korábbi kedvetlenségének nyoma sem volt.

Élvezte az utat és végig énekelt egészen addig, ameddig a városba nem érve meglátta a hatalmas plakátot a Spyair koncertről. Hatalmas betűkkel volt rajta, hogy közel két hétig lesznek Tokyo-ban, de előtte ma este Nagoya-ban kezdenek és eltökélte még indulás előtt, hogy mindegyiken ott lesz, nem számít hol tartják. Az egyik pizzázónál álltak meg, hogy vehessenek némi kaját. A kocsiban maradt és élvezte a zenét. Kinézett az ablakon, türelmetlenül várta a nagybátyját és ekkor megakadt a szeme valamin. Épp abból a kajáldából jött ki a Spyair, ahová bácsikája bement és amikor tekintete összeakadt Ike-ével, elállt a lélegzete.

Hosszú percekig csak bámulták egymást, és szinte izzott körülöttük a levegő. Valahányszor a koncerten az első sorban tombolt úgy érezte a fiú csak neki énekelt és végig tartották a szemkontaktust. Minden lelassult körülöttük, csupán szívének heves zakatolását hallotta és észre sem vette, hogy bácsikája közben beszállt a kocsiba, csak a motor beindulásakor tért magához és elkapta tekintetét a fiúról. 

Mielőtt még elindultak volna, elsuttogta a telefonszámát. Meglepetten vette észre, hogy Ike elővette a mobilját, beleírt valamit és elmosolyodott. Alig lépett be a házba, máris pittyegni kezdett a telefonja. Üzenetet kapott, de a szám ismeretlen volt.

" Remélem az esti koncerten ott leszel. Szeretettel: Ike." 

Nem válaszolt az üzenetre, annyit mindenesetre tudott, hogy a fiú várni fogja és csak remélni tudta, hogy mindent elkövet, hogy a közelébe kerülhessen. Estig még volt bőven idő, így az ebéd után szinte azonnal lefeküdt aludni, a fülében dübörgött a csapat zenéje. Ahogy álomba merült, azonnal egy hatalmas helyiségben találta magát, egy színpad előtt állt, a fiúk zászlója volt a háttérben a logo a hangszereken. 

A színpad nem a szokásos kordonnal elkerített fajta volt. A rajongók szinte testközelben lehettek a fiúkhoz és legnagyobb örömére a színpadnak nyomták pont ott, ahol éppen Ike állt. Azonnal észrevette és megragadta a kezét, és csak ritkán hagyta ott és mikor visszatért, gyakran ért hozzá vagy hajolt le hozzá.


Megállíthatatlanul tombolt Ike-vel a zenére és végigüvöltötte a dalt. Mikor vége lett a számnak, a fiú nem engedte el a kezét, sőt a tömegen keresztül húzta magával, nem számított, hogy kiken vagy miken keresztül. A következő pillanatban hirtelen magához rántotta, és a falnál kötöttek ki, de amikor közel hajolt hozzá, arra ébredt, hogy valaki keltegeti.

Mikor felnézett, kikerekedtek a szemei, mert a legszebb álmából felkeltőben Kai-t ismerte fel. Riadtan ült fel az ágyában és bosszúsan fújt egyet, mikor a fiú kiszedte a füléből a fülhallgatót, ezzel is megfosztva őt képletesen Ike-től.

- Jongin, te mit keresel itt? - kérdezte álmosan a fiút.

- Utánad jöttem. - válaszolta. - Ne menj el a koncertre.

A beszélgetésüket nagybátyja zavarta meg és közölte, hogy ideje indulni, ha időben akar odaérni a koncertre. Gondolkodás nélkül lezuhanyozott, felöltözött, majd lerohant az emeletről és bepattant a kocsiba. Izgatottan várta a pillanatot, mikor végre találkozhat a Spyair tagjaival és ezt még Kai sem ronthatta el. Amint az állomásra értek, megvette a jegyét Japán leggyorsabb vonatára és némi búcsúzkodás után már felszállt, elfoglalta a helyét és a zenéjükre teljesen ellazult.

Mire feleszmélt, már Nagoya utcáin sétált a koncert helyszíne felé, fülében ordított a zene. Még néhány perc múlva meg is találta a színpadot, ami előtt lassan kezdtek gyülekezni az emberek. Szokásához híven az első sorban állt és pont ott, ahol Ike általában sokat szokott időzni.

Eközben Ike idegesen pásztázza végig az egyre jobban gyűlő tömeget, keresve a lányt, hátha mégis megjelenik, de eddig semmi nyoma nem volt. Elkeseredetten sóhajtott egyet, majd megrázta magát és készült a hamarosan kezdődő koncertjükre, pedig egyetlen porcikája sem kívánta, pláne úgy nem, hogy a lánynak semmi nyoma sem volt.

Előkapta a telefonját és megnézte, nem-e kapott üzenetet vagy hívta valaki, de csalódnia kellett. Végül nagy nehezen eljött a pillanat, amikor a színpadra vonultak, mindenki elfoglalta a helyét, kezébe vette a hangszerét, a mikrofont és elindult az első dal. Szemeivel a közönséget pasztázta és rögtön előtte az első sorban megpillantotta a lányt, aki miatt különösen élvezte a koncertjeiket. 

 Csak mosolyogni tudott, mikor Ike szemei megakadtak rajta és csak remélte, hogy egyszer személyesen is megismerheti őt. Sikítani kezdett, mikor az OVER csendült fel és tombolt rá, nem érdekelte ki látja vagy kinek mi a véleménye róla. Jól érezte magát és Ike-vel együtt üvöltött a zenére.



A dal utáni pár perces beszéd is megnevettette. A fiúk hálásak voltak mindenkinek, akik elmentek tombolni a koncertre és megköszönték azt a hatalmas szeretetet, ami feléjük irányul. Az, hogy Ike meghatódott kicsit, benne is megmozgatott valamit és mikor hergelte a tömeget, sikítozott velük együtt. A koncert lassan a végéhez érkezett és egyre jobban fogytak a dalok is.

Amint a koncert véget ért, a rajongók mind a csapathoz mentek és láthatóan vártak valamire. Egy darabig nézte az oda gyülekező lányokat, majd kíváncsiságától vezérelve megállította az egyiket. - Ne haragudj, de a többiek mire várnak?

- A tagok koncert után kiválasztanak néhány lányt, akiket elvisznek az after party-ra. - válaszolta.

- Ha mákod van, még együtt is töltheted az éjszakát az egyikkel. - csatlakozott be egy másik.

A mondattól teljesen ledermedt. Az nem lehet, hogy aki erőt adott neki hónapokkal ezelőttről, most kiderül, hogy egy semmirekellő szemétláda és pontosan olyan úgy használja ki a lányokat, mint ahogy a rock sztárok szokták. Nem! Ő biztos nem ilyen! lehetetlen!

Mire feleszmélt, már mindenki választott magának valakit, egyedül Ike volt, aki mellett még nem volt senki. Nem is gondolkozott, egyszerűen elindult és nem törődve semmivel a telefonját kezdte nyomkodni, hogy megtudja mikor indul legközelebb vonat vissza Tokyo-ba. A fülében dübörgött a zene, így pedig sikerült kizárni a külvilágot.

Ike a lányokat pásztázta, de nem látta közöttük a lányt, akárhogy is szerette volna. A rajongók türelmetlenül várták, hogy végre válasszon magának valakit, de ő inkább csak visszament a színpadra, hogy lássa merre járhat a lány, de nem volt szerencséje, mert hűlt helye volt, csupán csak az illatát érezte.

Elkeseredetten fújta ki a levegőt, ami korábban a tüdejébe szorult, majd visszament a többiekhez és bocsánatot kért a rajongóktól, hogy ma nem fog választani.


- Még mindig azt a csajt akarod? - kérdezte Uz tőle és ő csak bólintani tudott a kérdésre.


- Mi miatt ragaszkodsz hozzá ennyire? Mi van benne, ami a többi lányban nincs meg? - szállt be a kérdezősködésbe Momiken is.


- Különleges lány. - válaszolta egyszerűen a többieknek.


- Ez így nem lesz jó. - folytatta Uz. - Csak azért nem viszel magaddal csajt, mert az aki után megesz a fene eltűnt.


- Jaj, hagyjátok már! - kelt a védelmére Kenta. - Ő tudja neki ki kell. - kacsintott rá. - Menj és keresd meg.


Amint a barátja kimondta a mondatot, a lány akkor ment el tőlük nem is olyan messze. Nem állhatta útját semmi, gond nélkül ugrotta át a kordonokat és más útjába kerülő dolgokat, míg végül utol nem érte, de bárhogy is szólítgatta, nem válaszolt. Végül feladta és elé futott, hogy megállítsa és ekkor végre ránézett. Gyorsan kikapta a fülest a füléből és ránézett.


- Szia. - köszönt neki.

- Szia. - tette ő is ugyanezt.

- Nincs kedved csatlakozni hozzánk az after party-ra? Csak eszünk valamit.


Jan-nek nagyot kellett nyelnie, hisz itt a lehetőség, hogy megismerkedhessen Ike-vel, de ugyanakkor az lebegett a szeme előtt, amit korábban a két lány mondott neki róluk. Hirtelen nem tudta mit válaszoljon neki. Égett benne a vágy, hogy igent mondjon.....


---------------------------------------------------


Vajon mit fog válaszolni a fiúnak??? Mi történik, ha mégis igent mond és mi, ha nemet? A következő részben kiderül ;)